ápolónő

Lassítanunk kell, hogy élni tudjunk

Tünde – az Élet sója blog írója – sorai elgondolkoztattak, aki azt kérte a télapótól: Lassuljon le a világ!!

Miután elolvastam, őrült iramban törtek fel lelkem mélyéről a gondolatok, az érzések, azok a betegágyon megtisztult tekintetek, álmok és vágyak, melyekkel mint Nővér az utolsó állomáson találkozom. Hisz egy beteg ember legtöbb időt velünk, Ápoló/Nőkkel tölti.

Ezáltal érzelmileg is jelen vagyunk betegünk sorsában, gondolataiban, és képesek vagyunk az Ő szemével látni – ha csak pár pillanatra is – a világot, nyomon követni lelki történéseit. Mindenféle érzelmi megnyilvánulás döntő súllyal hat ránk is.

elet

 Sokat  tanulhatunk tőlük.

Gyakran vagyunk néma, hallgatólagos tanúi életutaknak és azoknak az érzéseknek, melyek felerősödnek az út végén. Az utolsó napokban mindenki rájön, hogyan kellett volna élni.

Olykor megvisel lelkileg. 

Előttem van a kép, akkor is miután hazajöttem, és szüntelen zakatolnak fülemben az elkeseredett, megbánó szavak, amelyek az utolsó napokban hangzottak el. Előttem van családja, gyermekei. A gyász, a fájdalom, a könnyek.

Milyen gondolatok járnak a fejemben?

Tudjátok, az élet utolsó szakasza különleges.

Mindegy mikor ér bennünket, életünk hányadik évében: Megérezzük. Kinyílunk és vallunk környezetünknek. Mindent. Elkeseredetten. Ahogy formáljuk a szavainkat, gondolatainkat gyakran rájövünk, hol rontottuk el. Hol volt az a pont, ahol mondjuk úgy, eltévelyedtünk – kegyetlen önostorozás ez – s ma már tudjuk: Ha lenne még egy lehetőségünk, mindent másképp csinálnánk.

Bizony, lassítanánk.

Manapság mindannyian egy rohanó életet élünk. Mert ez egy ilyen világ. Mi alakítottuk ki magunknak. Mindenki ezt csinálja – mondjuk védekezően. 

Hiszen mit látunk körülöttünk?

Mindenki rohan, próbál lépést tartani a mai suhanó világunkkal, megfelelni a külvilág által elvárt életformának. Az elvárások pedig egyre magasabbak, ezáltal egyre nagyobb nyomás nehezedik az emberekre, és a kezdetben még ösztönző pozitív stressz hamar pusztítóvá tud válni.

Hiszen muszáj, hogy beleférjen minden egy napba. Akkor is, ha már nem bírjuk. Akkor is, ha kikészülünk tőle. Gyakran csupán az a lényeg, mit halmozunk fel, milyen tárgyakat birtokolunk, s amelyeket jól tudjuk, nem viszünk magunkkal. Azt érezteti velünk a világunk, ha nem vigyázunk: Csak akkor vagy valaki, akkor élhetsz teljes életet, ha rendelkezel mindazzal, amit felkínál. Nem számít milyen áron. 

Ma már számos ember futólag étkezik, hisz menni, rohanni kell. A kapcsolatunk a külvilággal ma már mintha elveszítette volna bensőséges voltát, számos esetben csupán mobiltelefonon vagyunk elérhetőek. Úgy elmegyünk egymás mellett, mintha robotok lennénk. Eltüntek arcunkról a mosolyok. Rohanunk, és sajnos nem tartunk szünetet.

Nem figyelünk testünk jelzéseire sem. Sajnos. De a végén megbánjuk, mindannyian. Nagyon. Talán ezt a legjobban. Kegyetlen a felismerés: Ha egészségünk nincs, akkor semmink sincs.

Miért sajnáljuk oly nagyon?  Mert azt érezzük, úgy teltek el az évek, hogy csak itt voltunk a földön, de nem éltünk! Élni – a szó nemes értelmében.

Tudjátok, érdekes, de a régi öregek, a 80-90 évesek olyan szép történeteket mesélnek. Nekik is voltak nehézségeik, ők is gyakran érezték kilátástalannak helyzetüket – gondoljunk csak a háborúra, a szegénységre, a nincstelenségre – mégis olyan varázslatos, egyfajta hihetetlen nyugalmat árasztó érzés elmerülni az Ő történeteikben.

Azonnal megérzed, mi hiányzik a mai napokból: az összetartás, egymás iránti figyelem, a szerénység, a hit, az önmagunkra fordított idő. Nem rohantak eszeveszetten a világ után…

S ami a leglényegesebb: Ők azok, akik nem bánnak meg semmit, akik nyugodt lélekkel emlékeznek vissza életükre, és békésen, önostorozás nélkül tudnak búcsúzni is.

 

Találj ránk facebookon is: Ápolónő blog – mindennapjaink oldalon várunk téged is.

Ha értékesnek találod, megköszönöm, ha megosztod másokkal is.

 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Huszar Katalin says:

    Megint csak megríkattad a lelkem ,és igazad van ,hiányzik Matyikám is <3


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!