ápolónő

Mikulás Nővér

Október elején egy különleges rajzpályázatra hívtunk benneteket a Magyar Ápolónő, az Ápolónő blog – mindennapjaink és a Nők az egészségügyért  facebook oldal szervezésében:

Az Én anyukám is Ápolónő – címmel.

 

noverkeeAzon gyermekek rajzait vártuk, akik oly sokat kénytelen nélkülözni szüleiket az ünnepek tájékán is, akik jól tudják: nem a naptár szerint van karácsony, és azzal is szembesülnek, a családi vacsoráról bizony mindig hiányzik valaki.

Mindannyian tudjuk, nehéz hivatás a miénk, számtalan lemondással jár, valamint azt is – időnként mennyire lehetetlennek tűnő feladat a családi élet összeegyeztetése a mi mindennapjainkon.

A véget nem érő éjszakázás, a túlórákból adódó plusz távollét, a munkánk során bennünket ért, fokozott lelki megterhelés okozta esetenként melankolikus hangulatunk mind mind nyomot hagy. 

Azoknak, akik minden lemondás és nélkülözés ellenére végtelenül büszkék arra, hogy az Ő szüleik/testvérük/mamájuk vagy papájuk az egészségügyben dolgozik.

Csodálatosan megértő gyermekeink vannak, akikre mi is nagyon, nagyon büszkék vagyunk!

Hiszen jól tudják, a szívünk szakad meg, mikor Ők is betegek, mi mégis hátrahagyva indulunk ápolni azokat, akiknek szintén a mi gyógyító, ápoló kezeinkre van szüksége.

Ők azok, akik ekkor is nyugatnak mosolyogva, lázrózsával kicsiny arcukon: Menj Anya! A bácsiknak,néniknek szüksége van rád!

Akik érzik, mennyire fájdalmas, mikor nem tudunk elmenni alkalomadtán egy ünnepségére, mert az utolsó pillanatban behívnak egy életmentő műtéthez. Vagy netalán valamelyik kollégánk éppen beteg lett, és könnyes a szemünk, mert tudjuk: egész gyermeki lelkével készült, tanult és gyakorolt, hogy nekünk örömet szerezzen egy kellemes estén.

Aki hiába vár lelkesen, mosolyogva a padsorban, akinek szájacskája bánatosan legörbül, ha meglátja: Nem vagyunk ott… Aki megértik, miért zokogva esünk be a műsor közepén, miért törölgetjük szemünket, s Ő az is, aki kilépve a sorból hozzánk bújik, átölel, és gyermeki tiszta lelkével azonnal megbocsát, kicsiny kezeivel felitatja lelkünk kínzó könnyeit.

en-anyukam

Kértük hát őket, örökítsék meg egy rajzon, és küldjék el nekünk : Hogyan látják Ők az egészségügyben dolgozó szüleiket. Csodálatos, szívvel-lélekkel készült rajzok érkeztek!

A határidő November 30, úgyhogy továbbra is várjuk a csodálatos alkotásokat. 🙂

Nagyon köszönöm azoknak, akik megértették játékunk üzenetét, és kérés nélkül felajánlottak apró kis meglepetéseket, illetve nővértársaimnak, akik saját kezükkel, szívüket beleadva készítettek figyelmességet.

Ha még valaki csatlakozni szeretne hozzánk, és szeretne ajándékot felajánlani, megteheti: magyarapolono@gmail.com címen. Köszönjük!

A szebbnél szebb rajzokat Te is megnézheted, és természetesen szavazhatsz, illetve feltöltheted a rajzot az alábbi linkre kattintva: Én anyukám is Ápoló/Nő! – Rajzpályázat gyermekeknek.

Nem kell már sokat aludni, hamarosan útra kel a Mikulás Nővér! 🙂

 

 

Szeretnél részese lenni mindennapjainknak?

Ápolónő-blog mindennapjaink oldalon várunk szeretettel!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!