ápolónő

Anya, nálunk milyen napra esik karácsony?

Gyermekem már hónap elején megkérdezte:

Anya, idén milyen napra esik karácsony?

t20

Minden év decemberében előjön a kérdés a családunk részéről. Mi pedig próbálunk egy napot kiválasztani az év végén, amelyet kinevezünk Szentestének. Az benne a rendkívüli, hogy minden évben változik.

Izgalmas, mert több szempont alapján szervezünk.

Első, és talán legfontosabb: Szabadnaposak legyünk, mert hát…  csak főzni kellene valami ünnepit.

Második, nem elhanyagolható szempont: Elkezdődjön a téli szünet. Mert milyen az már, hogy hazaesik este gyermekünk a suliból, és kopogtat az Angyalka? Erre készülni kell, lelkileg is. Tudjátok, rá kell hangolódni.

Harmadik szintén döntő: Párunk is lehetőleg időben érjen haza a munkából, mert csak 24.-e munkaszüneti nap. De őt napokkal előtte beavatjuk, lehetőleg az év végi túlóráit ne arra a napra összpontosítsa. A mamák, papák összeköltöztetése nem gond, úgyis nyugdíjasok. ( Jó esetben persze)

Így gyakran előfordul, hogy már 22.-én ünnepi ruhába öltözik lelkünk. Dűlöngél a fényőfa, csilingel a kis csengő, égnek a gyertyák, gőzölög a töltött káposzta, a halászlé, és természetesen csábít a mami beigli az asztalon. Élvezzük a nyugtató csendet, egymás közelségét, a békét szívünkben.

Mosolygunk, mert sejtjük – mások most futják az utolsó köröket, már már kikészülve idegileg az ajándékokért.

Nálunk, Ápolóknál az ajándékok is mások. Gyakran csupán apró kis figyelmességek, inkább az együtt töltött idő az, ami boldogságot, nyugalmat, békét hoz a mai rohanó, suhanó, felgyorsult világunkban.

A szenteste erről szól… A szeretetről, egymás közelségéről, a közösen megélt apró élményekről. Egy nap, mikor valóban a másikra figyelhetünk, egy este, mikor szívünk – lelkünk egyformán dobog, egyeznek a gondolatok. Csodálatos…

Mi, személy szerint ezen az estén játszunk.

Minden évben veszek egy legalább ezer darabos puzzle.-t, – ez az ajándék – amit vacsora után kiborítunk és kirakjuk. Egész estét betöltő program, közben beszélgetünk, nevetünk, és annyira érezzük, hogy együtt vagyunk. Ami az ünnep után természetesen felkerül a falra, s mikor ránézünk az év többi hétköznapján, eszünkbe jut a csodálatos, gondtalan és szeretetteljes este.

Nézzük a jó oldalát az előrehozott karácsonynak.

Mire eljön a valódi szenteste, szívünk olyannyira feltöltődik békével és szeretettel, hogy vidám ünnepi hangulatba kerülve tudunk beállni a betegágy mellé és erősíteni az elkeseredett, szenvedő, magányos lelkeket.

Hisz a karácsony is – mint az ünnepek nagy része – számos Ápoló/Nő társamnak a betegágy mellett telik.

Megérti ezt a családunk is. Tudják:

Azokkal vagyunk, akiknek a karácsony talán már nem is létezik, akik a szeretet éjszakáján az életükkel küzdenek, vagy fájdalommal telve szenvednek a szürke kórházi ágyon. Akiknek előfordul, senki nem kíván szép ünnepet, akik csendesen, elkeseredetten sírdogálva dúdolják magunkban a Mennyből az angyalt.

Azokkal, akiknek csak mi tehetjük varázslatossá a karácsonyt, apró szeretetteljes piciny ajándékokkal: Egy meleg, őszinte mosollyal, egy kézfogással, pár kedves szóval. És persze egy szaloncukorral 🙂 Azokkal, akik remegő kézzel, és könnyes szemmel kínálják a süteményt nekünk hálájuk jeléül, akik már attól boldogok, hogy velük vagyunk.

Azokkal, akik talán most búcsúznak, mert menni kell, hívják az égiek.

És azokkal, akik most születnek, a csodálatos angyalkákkal, az új kis életekkel, akik a szent éjszakán világra jönnek.

Az embertársainkkal,számunkra idegenekkel, de mégis lelkünkhöz közelálló személyekkel – betegeinkkel.

Hihetetlen és egyben leírhatatlan az a különlegesen megható energia, ami árad ekkor felénk… Sok ember talán egész életében nem érezhet annyi szeretetet, mint Mi, Ápolók – egyetlen szent éjszaka alatt.

Varázslatos.

karacsony_wide_039

Idén szerintem 21.-én lesz szenteste, oké? – mondom egyik nap családomnak, miután átnéztem a beosztásom.

Ők mosolyogva bólintanak, s elkezdik készíteni lelküket a különleges, bensőséges, családi estére..

Képek: google

Találj ránk facecookon is, és legyél részese mindennapjainknak.

Ápolónő blog – mindennapjaink oldalon várunk szeretettel!

Ha te is így érzed, megoszthatod. 🙂

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!