ápolónő

Csodálatos születés

Oly sokat meséltünk már neked a halálról, a sírásról, az elmúlásról…. de keveset beszéltünk még a születésről.

Arról a torokszorító hangos csendről, arról a meghatottságról, amely átjárja a lelket, mikor belépsz a szülőszoba ajtaján.

Különlegesen meghitt világ…

Fájdalom, vér, veríték… mégis a legcsodálatosabb ajándék egy nőnek, ami létezik.

2

Mi, Ápolónők azonban ebben is különlegesek vagyok. Hivatásunknak köszönhetően ugyanis többször átélhetjük. Egyrészt akkor, mikor Mi, magunk is Anyává válunk, illetve mindennapjainkon.

Ápolótársammal erről beszélgettünk…

Nem ismeretlen terület számomra – mint tudod – a szülőszoba. Két okból sem. Az egyik: Magam is anya vagyok.

Első gyermekem születésekor tapasztalatlan voltam. Számtalan szülést láttam már, mégis úgy éreztem tudatlan vagyok. Többórás fájdalmas vajúdást követően, elhúzódó kitolási szak után hoztam világra én is gyermekemet.

Imádtam az első perctől ahogyan megfogant, mégis zavaros gondolatok keringtek fejemben. Nap mint nap részese voltam a születés csodájának, mégsem jutott eszembe kérdezni…

Második gyermekem születésére már készültem, alternatív szülés technikákat, vajúdási módokat, pozíciókat tanulmányoztam. Kérdezgettem anyukákat a vajúdás időszakában. És én tanultam tőlük…

Tudatosan sétáltam, akartam és megéltem a fájdalmat, kihasználtam a gravitáció minden erejét. Végig mosolyogtam, mert élveztem minden kínzó percét..

Remek szülésznővel hoztuk világra picike gyermekemet. Tudjátok mi volt az érdekes? Végig figyelemmel kísérhettem kis koponyájának gördülését, szinte minimális fájdalom kíséretében érezhettem kis testének kibújását méhemből. Abban a pillanatban megkaptam a karomba, magamhoz ölelhettem, szoptathattam. A szülés élmény lett, olyan pozitív élmény ami nem fogható semmihez.

Ekkor határoztam el, másoknak is megmutatom, hogy szülni, bár nem fájdalom mentesen, de élvezettel is lehet. A legfontosabb megismerniük a természetes folyamatot, amely igenis kellemesen is átélhető. Hiszen minden nőben ott van az anya, a szülés képessége, és minden gyermekben a születés küzdelme…

Azóta sok év telt el, én is szültem még.

Valamint végig foghattam kezét számos édesanyának. Voltam háttámasz, masszírozó, simogató, borogató, lábtartó és még sorolhatnám. Ilyenkor mindig újra átélem azt a gyönyört, amivel engem is megajándékozott az élet. Újra hallom a kínzó fájdalmat elnyomó halk nyöszörgéseket, a világ legcsodálatosabb hangját: egy új élet sírását.

Érzem az édesanya vajúdástól elgyengült remegését, a könnyes, boldog izgalmát, amivel újszülött csecsemőjét megpillantja… érzem a levegőt belengő magzatvíz illatát, látom a magzatmáztól maszatos kócos kis haját… Érinthetem, tapinthatom a kisbaba langyos, hamvas, puha bőrének bársonyát.

Átélhetem egy család születését… S karjaikba adhatom a kis csomagot, akik könnyeiken át talán nem is látják gyermekük egy pillanatra kinyíló gyönyörű, csillogó szemét.

Talán ez az egyetlen perc, mikor érezhetünk életünkben teljes, mindent átható, mély harmóniát…

Ezért is nevezzük csodának. S ennek én részese lehetek.

Köszönöm Élet!

szülésznők

Nők vagyunk.

Sokan megtapasztaltuk már, és sokan szeretnék megtapasztalni a szülés gyönyörét. Mert anyák akarunk lenni, a világ legcsodálatosabb értéke, amely megadatott nekünk. Gyermekeink születésével átadunk valamit magunkból – a jövőnek.

Szülésznőként ha pár pillanatra is, de mindennap átélheted azt a boldog, semmivel össze nem hasonlítható csodát, amely egy új kis élet születésével ölel át…

Képek: google

Találj ránk facebookon is: Ápolónő blog – mindennapjaink oldalon. Legyél részese napjainknak.

Ha tetszik, megköszönöm, ha megosztod 🙂

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!