ápolónő

Adventi üzenetem

December egy különlegesen szép hónapunk az év végén, hisz ekkor készülünk várakozó lélekkel Advent időszakára, amely időszak hagyományosan az elcsendesedés, az egymásra figyelés, a visszatekintés, titkos vágyaink megfogalmazásának, valamint az értékelés időszaka.

Vasárnap meggyújtjuk az utolsó gyertyánkat is.

advent

Mindannyian tudjuk, hogy a karácsony a szeretet, az egymásra figyelés, a másoknak adott élet ünnepe.

Ez a csodája a mi hivatásunknak: megtaláltuk azt az életfeladatot, a küldetést, amelyen keresztül leginkább tudjuk embertársainkat szolgálni. Szól a lelkünkről, arról az önzetlen szándékról, amellyel embertársaink felé fordulunk.

Az egészségügyben dolgozók munkája, a mi munkánk, a beteg emberek gyógyításában, támogatásában, ápolásában való aktív részvétel. Itt magadat adod, a Te tudásod, szereteted, figyelmed és empátiád segít élhető napokhoz juttatni azokat, akik erre rászorulnak. Akik elesettek, akik önellátásra képtelenek, akik oly kiszolgáltatottak.

Mindennapjaink a könnyes szenvedés és a mosolygós megkönnyebbülés, a kínzó fájdalom és a pihentető jólét, a bizakodó remény és a mindent elsöprő reménytelenség, a boldog születés és a szomorú elmúlás nehezen megfogható örök párhuzamában telnek. A tudat, hogy ekkor teheted szebbé, jobbá mások életét: Jelenti hivatásunk értelmét.

Időnként nehéz feladat. Folyamatosan kell végeznünk, és a maximumot kell nyújtanunk önmagunkból, a ránk rakodó felelősség mázsás súlya alatt. Jól tudjuk: nemcsak azért vagyunk felelősek, amit megteszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg. Éjjel és nappal. Nem fáradhatunk el, minden reggel és este új erővel, mosolyogva kell kezdenünk a napot.

Azon kapom most magam, hogy elmélázom: Milyen jó lenne, ha minden nap olyan lelkes Nővérke tudnék lenni…

Aki úgy indul el, hogy képes mindazt megadni betegének, amit fontosnak és nélkülözhetetlennek érez ahhoz, hogy gyógyulása mihamarabb sikeres legyen. Akinek adva van minden eszköz ahhoz, hogy munkáját könnyedén végezze.

Aki jókedvű és a mosolya is szívből jövően őszinte – mert tudja, az ágyban fekvőnek erre van szüksége. Akinek van ideje odaülni betege mellé és meghallgatni Őt, ha kell vigaszt nyújtani annak, aki erre kéri.

Úgy elengedni élete végén a földi világról, hogy elkíséri a kapuig, mert van ideje tőle a kezét szorosan fogva, megnyugtatva viharos lelkét, emberhez méltóan búcsúzni. 

Aki türelmesen segíti, támogatja, tanítja a jövő nemzedékét. Vezeti őket és visszaadja számukra a hitet egy – egy szörnyű tragédia láttán. Akivel megbeszélhetik a gondjaikat, nehézségeiket, s aki utat mutat a hivatásunk gyakran könnyes, keserves útvesztőjében… 

Aki mindezt úgy érheti el, ha önmagából nyugodtságot, békét sugároz, kipihenten van jelen.

Nehéz a lelkünk néha…

Elismerem, előfordul, hogy valóban nincs emberközpontú ápolás. Időnként tapasztalható az is: nem vagyunk elég türelmesek, empatikusak, holott ez vezérli hivatástudatunkat. Ezáltal egyre több támadás ér bennünket, amely mélyen rombolja e hivatás társadalmi megítélését.

Holott nekünk fáj a legjobban, hogy rajtunk kívülálló okok miatt, lassan nem tud küldetésünk beteljesülni, ha nem tudjuk azt adni embertársainknak, amire hivatástudatunk kötelez. Sajnos sok helyen nincsenek biztosítva a kellő feltételek munkánk végzéséhez, és emiatt nekünk kell lehajtott fejjel szégyenkezni, és hallgatni a kritikát a beteg előtt. Kevés ápolóra bíznak sok sok életet, akik akármennyire is igyekeznek, egyszerűen képtelenek azt adni, amit várnak tőlük.

Nagyon is érezzük: Mennyire fontos a betegünknek az, hogyan gondozzák az ápolók, gyógyítják az orvosok nehéz napjain.

Mindannyian, akik egészségügyben dolgozunk az életünket tettük fel arra, hogy embertársainkat szolgáljuk, hiszen tudjuk, akik ezt a pályát választották – segítő, gyógyító mindennapok az életcéljuk – azok valóban erre születtek!

Mi vagyunk, akik összetartják a rendszert, akik ha fáradtan is, és olykor lehajtott fejjel, de mosolyogva megyünk tovább. Az ünnep napjain is.

fejlec

Mit szeretnék karácsonyra?

Elismerést, élhető, hivatásunkhoz méltó feltételeket minden egészségügyi dolgozónak és betegeinknek.

Fiatalokat, akik merészek, vidámak, lelkesek. Akik meglátják a hivatás szépségét, közénk állnak, és jönnek velünk e csodálatos emberi úton.

Több mosolyt, egymás iránti toleranciát. Kipihent, vidám, boldog gyógyítókat, Ápolótársakat a betegágyak mellé.

Köszönöm minden gyógyító, ápolókollégának, hogy kitartanak és köszönet betegeinknek, akik erőt adnak mindennapjainkon.

Boldog ünnepi várakozást mindenkinek! 🙂

 

Képek: google

Kíváncsi vagy mindennapjainkra?

Ápolónő blog – mindennapjaink facebook oldalon várunk téged is szeretettel!

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!