ápolónő

Visszatekintés a blog idei életére

Pár nap múlva vége az idei évnek, kopogtat egy új, reményekkel, álmokkal és megvalósítandó célokban gazdag esztendő.
Hajlamosak vagyunk egyfajta számvetést készíteni december végén, mi az, amiért hálásak lehetünk az idén is.
A blog immár harmadik éve próbálja elmondani azokat a gondolatokat, melyek egy nővéri lélekben élnek, a mi mindennapjainkat kíséri a fehér falak között. 
Illetve hordoz magában egyfajta üzenetet arról: Bármily nehéz is jelenleg a helyzetünk, még mindig kitartunk és szívvel lélekkel, velünk született mély értékekkel próbálunk segíteni azoknak, akik erre rászorulnak.
Az idei évben, augusztus végén napvilágot látott egy könyv is, amely egyfajta keretbe foglal pár bensőséges pillanatot a mi életünkből, valamint közvetíti mindazt, amit szeretnénk, hogy megváltozzon.
Hiszen mint Ápolónő – és mint ember – párhuzamosan vagyok részese a napi tragédiáknak és a csodáknak, a kínzó, és az olykor felemelően gyönyörű pillanatoknak. A könnyeknek, a mosolyoknak, a bánatnak, az örömnek – igazi emberi érzéseknek. 
konyv3
Olykor fájdalommal teli, elgondolkodtató sorok ezek, amelyeket mi élünk át napjainkon azon embertársaink által, akik részesei életünknek.
Akiknek keserves sorsa, szenvedő könnyei, esetenként őszinte mosolya egy olyan utat mutat nekünk, ahol kötelességünknek érezzük az önzetlen, egymás iránti figyelmet, a segítség nyújtást, a másik ember gyámolítását. 
Emellett én is részese vagyok a hanyatló honi egészségügy minden pillanatának is. Ami nekem is fáj – épp úgy mint minden benne dolgozónak –  és negatív érzésekkel tölt el.
Tudjátok, annyira tennék valamit azért, hogy csodálatosan emberi hivatásunkat hozzánk méltó körülmények között végezhessük. Ahol elégedett lehet az is, akiért szolgálunk: A betegeink.
Elmondhatom: hála él szívemben, hisz sok kedves ember áll mellettem, akik önzetlen támogatásával sikerült 2 könyvbemutatón is részt vennem: Egyiken Orosházán találkozhattam az olvasókkal, a másikon pedig Budapesten.
Köszönöm mindenkinek, aki átérzi mindazt, amit közvetíteni akartam, és a következő évben azon dolgozom majd, hogy könyvesboltokban is megvásárolható legyen ez a sokak szerint hiánypótló kiadvány, és azokhoz is eljusson a nővéri lélek hangja,- és ezáltal betekinthessenek mindennapjainkba – akik nem használják az internetet.
Szorítsatok, hogy sikerüljön! 🙂
Úgy érzem, van helye a mai rohanó, suhanó világunkban a szeretetnek, az egymásra figyelésnek, illetve azon külvilág elől elrejtett bensőséges pillanatok átadásának, melyeket csak mi, egészségügyi dolgozók, ápolók élhetünk át napjainkon.
Amelyekre visszatekintve joggal érezhetjük: Különlegesek vagyunk. 
Emellett természetesen nem véletlenül születnek olyan bejegyzések, melyek segítséget nyújthatnak egészségünk megőrzésében, illetve lábadozó napjaink könnyebbé tételében. Mi igazán áttudjuk érezni – hisz látjuk hogyan múlnak el életek – mennyire fontos, hogy vigyázzunk magunkra, és mennyire fontos az is: figyeljünk egymásra.
 
facebook-oldal
 
Sikeresnek könyvelem el az idei esztendőt a blog életében, köszönhetően nektek, akik olvassátok és tovább adjátok a megfogalmazott gondolatokat.
Köszönöm! 🙂
 
Keress bennünket facebookon is, és legyél részese mindennapjainknak. Várunk szeretettel!
 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!