ápolónő

Tegezés és intimitás – van kapcsolat mindennapjainkban?

Egy érdekes kérdést kaptam nyilvánosság előtt, egy oldalon, melyből idézek:

…”te, mint ápolónő tudsz nekem segíteni… A kórházban az ápolónők sokszor elég intim helyzetekben látják a betegeket. Ha pl. valakit fürdetni kell, akkor az ápolónők a beteg összes intim testrészét látják, stb. Sőt, ha műtét van, akkor az orvosok még a belső szerveket is látják, ami szerintem még inkább intim dolog. Hogyan tudják az orvosok és az ápolónők ezek után mégis magázni a betegeket? Volt már erről bejegyzés?

Nos, mikor először olvastam szóhoz sem jutottam, fogalmazzunk úgy: ledöbbentem. Nem, nem készült még ilyen bejegyzés…

Egész idáig azon gondolkodtam, hogy hiába vagyok csaknem 30 éve a pályán, nem tudok a “magázás” és az “intimitás” között kapcsolatot felfedezni abban a dimenzióban, ahogy a kérdés elhangzott. 

Szóval, most nem akarok belemenni a magázás és a tegezés fogalomvilágába – erre vannak nálam sokkal okosabb emberek – inkább a szüleim, és tanáraim által átadott gondolatvilágomra szorítkozom.

A magázás a mi nyelvünkben a mindenkori udvarias tisztelet megadását jelenti embertársaink iránt. Nálunk, Ápolóknál ez alapkövetelmény.

Persze ez nem jelenti azt, ha tegezem akkor nem tisztelem. A tegezés a mindennapokban már kicsit bensőségesebb, személyesebb, barátibb hangvitel. Természetesen nem állítom azt, hogy soha nem tegezek beteget, vagy engem nem tegeznek, de ennek mindig megvan a maga miértje. 

Amely NEM az, hogy megmosdattam, netalán tiszta pelenkát adtam neki, vagy segítettem neki átöltözni, esetleg egy beöntést kapott tőlem. Vagy, ahogy a kérdésben elhangzott, asszisztáltam egy műtéthez.

Ha mégis előfordul, annak minden esetben pszichés okai vannak. 

Számtalan személyiséggel találkozunk mindennapjainkon, s nekünk pár perc áll csupán rendelkezésre arra, hogy megtaláljuk azt az utat, mellyel bizalmát elnyerhetjük, ami egyik alapfeltétele annak, hogy gyógyulása sikeres legyen.

Gyakran megesik munkánk során, főleg visszajáró betegeknél, hogy közel kerül hozzánk, egyfajta mély kapcsolat alakul ki közöttünk, hisz szinte végig kísérjük betegségét, mellette állunk a legnehezebb pillanatokban. Az együtt töltött napok, és a mi közvetlen lényünk egyfajta támaszt, kapaszkodót jelent neki beteg napjain. Nagyon közel engednek magukhoz, gyakran teljesen kinyitják lelkük titkos kapuját előttünk. Igen, ilyen esetben egy idő után valóban előfordul, hogy azt mondja : Nővérke, gyere már légyszíves… 

De említhetem azokat a fiatal betegeket is, akik szoronganak, és látszik rajtuk, egy bensőségesebb hangvitellel oldhatom görcsös félelmét. Ilyenkor mindig megkérdezzük: Tegezhetlek? Általában ennek örülni szoktak, egyfajta bátorításul szolgálhat ez a fajta közvetlenségünk.

Azonban idős beteget soha, semmilyen körülmények között nem tegezünk, még akkor sem, ha Ő ezt kéri tőlünk. 

Az intimitásra áttérve, szerintem nem kérdéses: Talán az egyetlen olyan hivatás, amely a legintimebb, legbensőségesebb, leginkább az egymás iránti tiszteletre, segítségnyújtásra, támogatásra irányul. Amelyben – lehet furcsának tűnhet egy kívülállónak –  hétköznapi értelemben nincs nemiség. ( Ha titkon erre irányult volna a kérdés… )

Mi soha nem nézzük a betegünkön, mennyire ” nőies” vagy ” férfias”. Egy ember van előttünk kortól, nemtől, bőrszíntől függetlenül, minden gyengeségével együtt. 

Mindenkiben van egy egészséges szégyenérzet, s ezt mi is jól tudjuk. Hivatásunk egyik sarkalatos pontja, s amire minden ápolási tevékenység során a legnagyobb hangsúlyt kell fektetnünk: A betegünk intimitása. Mindent meg kell tennünk azért, – amely az ismert körülmények olykor igazi kihívás – hogy ezt maximálisan megőrizzük, nem sérülhet, hisz akkor a bizalmunkat is elveszítjük. 

Száz szónak is egy a vége: A két fogalomnak nincs egymáshoz az említett módon kapcsolata. 🙂

 

Találj ránk facebookon is: Ápolónő blog – mindennapjaink oldalon várunk szeretettel téged is! 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!