ápolónő

Nővér vagyok. Erősnek kell lennem!

Nővér vagyok. Erősnek kell lennem! 

 

Sétálok az ajtón befelé büszkén,

Miközben az jár az eszemben:

Vajon, kinek az életét fogom megmenteni ma este?

Lehet, hogy valaki vár rám.

 

Valaki bennem lát minden reményt,

Várja, itt legyek mellette és visszaadjam életét.

Mert ezért születtem, ez a kötelességem.

Valakinek rám van szüksége.

 

Nem tudom, kik ezek az emberek. Idegenek.

Mégis megérintenek, mikor rájuk nézek.

Üzennek nekem fájdalmas tekintetükkel, nyirkos tenyerükkel.

Fogom a kezüket, hogy ne féljenek.

 

Elszántan küzdök, velük együtt.

Emberfeletti hittel és reménnyel. Az életért.

Nem tudom, még most sem ki Ő.

Egy ember a tömegből…

 

Aztán… sírok,

Titokban súlyos könnyek gördülnek végig arcomon.

 Senki nem láthatja bánatom.

Nem tudtuk megmenteni..

Isten néha nem engedi.

 

Arcom lassan letörlöm, vele vagyok még egy darabig.

Az élete… sajnos véget ért neki.

Iszonyatosan nehéz a lelkem…

Nem tudtam már segíteni.

 

Kilépek a sötét éjszakába,

Egy pillanatra felnézek az égre.

Könnyeim ismét utat törnek arcomon,

megcsillannak a hold fényében.

Erőt gyűjtök, mielőtt visszalépek.

 

Egy eltévedt néni kedvesen mosolyog rám az ajtóban.

Karon fogom, aprókat lépegetve elindulunk.

A szívem még mindig sajog, de megpróbálok reá mosolyogni…

Menni fog, hisz Nővér vagyok.

 Erősnek kell lennem!… Nagyon.

\ Ápolónő \

 

Kíváncsi vagy mindennapjainkra?

Ápolónő blog mindennapjaink oldalon várunk szeretettel téged is!

Kép: Pinterest.com.

Ha értékesnek találod, megköszönöm, ha megosztod másokkal is.

 

 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!