ápolónő

Énidő

Kora reggel van, a napocska óvatosan bontogatja sugarait. Ücsörgök a kertben, elmaradhatatlan pöttyös bögrével a kezemben, kutyáim odakucorodnak lábaimhoz. Hosszan nézem a kis madárkákat, miként csipegetik az este kiszórt kenyérmorzsákat. Óhatatlanul elmosolyodom. Szabadságom első napja. Belenézek pénztárcámba, kicsit összeszorul a szívem. Mire kifizetek mindent, 20 ezer forint marad egész hónapra. Most sem megyek nyaralni, nyugtázom… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!