ápolónő

Egy nővér kinek mondja el?

Sokadjára kapom meg: túl szép, amiket írok. Valóban ilyen felhőtlen a nővéri élet? Nos, igazatok van. Nem, nem mindig. Van egy másik oldal. Itt is. Amelyről nem beszélünk, saját lelkünk védelme érdekében jobb gyorsan elfelejteni és nem magunkra venni. Hiszen tudjuk, egy betegség sok mindent kihozhat az emberekből. A rosszindulatot is. Ezt kezelni a legnehezebb,… Tovább »

Miért nincs ideje a diákoknak tanulni?

Most kivételesen nem egészségügyi témájú bejegyzés jutott eszembe, hanem mondjuk úgy, szabadnapos. Néha kell egy kis mosoly, önfeledt nevetés, oly komoly világunkban. 🙂 Végre megérkezett a nyár. Érzitek? Én nagyon, csodálatos. Számomra a napsütés, a vidámság évszaka. Sokak számára pedig az utolsó erőgyűjtés az iskolapadban, hogy viszonylag jól zárják az évet. Kemény hetek nekik. Mikor… Tovább »

A láthatatlan kapocs.

Érdekes kérdést kaptam, miután egy cikk megjelent. Azért tartom különösnek, mert nem gondoltam volna, hogy ez érdekelheti az embereket. Lám, mégis.  –  Mit éreztek akkor, ha igazán közel kerültök egy beteghez?  Azt nyilatkoztad: előfordul, hogy kattan egy láthatatlan kapocs beteg és ápolója között. Ez … nem visel meg nagyon benneteket? Nos, a kapcsolataink a páciensekkel szigorúan… Tovább »

Mire figyeljünk, ha gyógyszert szedünk?

Réges – régen elmúlt az az idő, mikor kizárólag növényekkel, állati és ásványi anyagok keverékével történt a gyógyítás. A legtöbb szert csak tüneti kezelésre használták, a valódi betegséget nem ismerték, így orvosolni sem tudták. A XIX.sz.-ban már figyelmet fordítottak a szervezet működésére is, és azokat megtámadó betegségekre. Az első antibiotikumok a XX. század elején jelentek… Tovább »

Egy baleset emlékképei

Mentők, a hétköznapi hősök. Sokan el sem tudják képzelni, hogyan zajlik egy napjuk, olykor milyen iszonyatosan nehéz lelki és fizikai teher nyomja vállukat. Csak annyit tudnak róluk, baj esetén rájuk számíthatnak. Mindennapjaik során számtalan emberi tragédiák tanúi, melyek bizony megviselik őket. Mégsem panaszkodnak sohasem, könnyet ritkán látni arcukon. Pedig vannak mélyen megrázó emlékképek az Ő… Tovább »

“Nem bánok semmit, a lelkem azért boldog. “

Mikor a blog évekkel ezelőtt elindult, nem titkolt cél között szerepelt az is: Lelkünk kapuját kinyitva betekintést engedjen a társadalom tagjainak is mindennapjainkba, lelkünk oly zárt világába, ami által megmutathatjuk: Kik vagyunk valójában. A napi 12 óra emberekkel való foglalkozás, a nehéz sorsokkal való szembesülés, a születés és az elmúlás örök párhuzamának átélése olykor megterhelő… Tovább »

Nővérke vagyok. Szeretem…

Büszke vagyok, hogy Ápolónő lehetek. Véleményem szerint joggal, hisz olyan különleges hivatás a miénk, amely nem mindenkinek adatik meg, csak a kivételes lelkeknek, a kiválasztottaknak, akik arra születnek: Másokat önzetlenül, legjobb tudásuk és emberségük szerint szolgáljanak. Aki benne dolgozik, az érzi és érti igazán, miért mondom ezt. Hivatásunk során olyan nem mindennapi történések, fizikailag és… Tovább »

Ápoló vagy? Ünnepeld magad!

Számos országban május 6-án egy Magyarországon ismeretlen ünnep veszi kezdetét. Gyönyörű, és meghatóan szép napok váltják egymást, ahol az ápolókat hangosítják ki. Egy hét csak rólunk szól! A kórházak ünnepi ruhába öltöznek. Vidáman, egymást erősítve, egész nappalokat és estéket betöltő programokkal, csevegős délutánokon mutatják be magukat a nővérek, az ágy mellett levők, a szociális ágazatba… Tovább »

Csodát ígérő termékbemutatók.

Időnként hiszékenyek, naivak vagyunk, mi emberek. Különösen akkor, ha probléma van egészségünkkel, mert azért azzal tisztában vagyunk a lelkünk mélyén: Ez a legfontosabb kincsünk. Pontosan nem is tudjuk mi a bajunk, de még sikerül élni vele. Mégis óhatatlanul is figyelmünk központjába kerül. Orvoshoz vagy nincs időnk, vagy nem akarunk általunk bagatelnek tartott panaszokkal elmenni. Illetve… Tovább »

Gyermekké válunk…

Nővéri mindennapjaink egy különleges világban telnek. Ez az a hely, ahol mindenki képes levetkőzni gátlásait, előítéleteit, ahol úgy igazán előtörhetnek azok az érzések, amelyeket a rohanó hétköznapi életünkben talán nem is tartunk oly fontosnak, hogy kimutassuk.  A beteg emberek és hozzátartozóik által számtalan élettel találkozunk, melyek mind mások, mind egyediek. Másképp élnek, telnek napjaik, mások… Tovább »

5 ápolási tevékenység, amit valószínűleg másképp csinálsz, mint ahogy tanultad

Egyre gyakrabban kerül kezembe a tankönyv, mert ahogy mondani szokás: A jó pap is holtig tanul. 🙂 Fáradt aggyal, éjszakai műszak szabad perceiben nézegettem, és jutottak eszembe a következő gondolatok. Szóval… Tegyük a szívünkre a kezünket. Ha mindent úgy csinálnánk, ahogy azt meg kellett tanulnunk, akkor egyszerűen nem haladnánk. Részben azért, mert egyszerre több, különböző… Tovább »

Elsősegély a hétköznapokban

Rohanó világunkban mindannyian egy pillanat alatt áldozatok lehetünk. Számtalan veszély leselkedhet ránk a saját lakásunkban, illetve kinn a szabadban, amiket legtöbbször egy kis odafigyeléssel megelőzhetünk. Azonban szinte elkerülhetetlen, hogy néha-néha ne vágjuk el az ujjunkat, ne essen el gyermekünk és szerezzen kisebb sebet, esetleg ne cseppenjen ránk óhatatlanul mondjuk a vízkőoldó takarítás közben. Természetesen a… Tovább »

Mindennap várjuk a változást…

Mikor nővér lettem – még a 80.-as években – az út, mely ki volt jelölve nekem és számos társamnak egy gyönyörű célt mutatott tini lelkünknek: Embertársainkon segíteni! Mert erre születtünk, ez a karmánk. Úgy indultunk el, hogy egész lelkünkkel éreztük: Ez nem az a pálya, ahol csak dolgozni fogunk, hogy legyen munkahelyünk. Sokkal, de sokkal több… Tovább »

Búcsú előtti pár óra

Kellemes, langyos szél fúj, mikor kilépek az ajtón. Ahogy felnézek a sötét égre, sűrű felhők gyülekeznek, nem látom a csillagokat… esni fog. Fázósan húzom össze magamon kardigánom, de nem mozdulok. Jól esik, miként átjárja kusza gondolatokkal telt fejem a friss levegő. Nézem a borult eget, és egy kérdés nem hagy nyugodni. Most sem.  – Én… Tovább »

Ápolónak lenni csaknem száz évvel ezelőtt

Bármennyi éve is vagyunk a pályán, néha kellemes visszautazni az időben. Gyakran nézegetek szabadidőmben régi képeket. Ilyenkor mindig eszembe jut egy aranyos kis bácsika, aki évekkel ezelőtt betegem volt, s aki fiatalkorában kályhafűtőként tevékenykedett egy kórházban. Anno sokat mesélt nekem, imádtam hallgatni. Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen is lehetett, igaz? Ezelőtt csaknem 100… Tovább »

Mire számítsunk kórházi tartózkodás esetén?

Elég egy pillanat tört része ahhoz, hogy egy kórházi ágyon találjuk magunkat. Ez sajnos bármikor, bárkivel megtörténhet: Akutan akár egy balesetből kifolyólag, netalán váratlanul bekövetkező betegség miatt, mint például szívinfarktus, tüdőgyulladás vagy bélelzáródás. De kényelmes kórházi ágyon kell napjainkat töltenünk akkor is, ha bizonyos idő óta fennálló panaszaink miatt kivizsgálásra kényszerülünk, esetleg egy műtét szükséges… Tovább »

5 dolog, amikor lebuktál nővérkéd szemében

Mondjuk meg őszintén, egy kórházi tartózkodás nem kellemes. Sőt, ha már jobban vagyunk, akkor pláne nem. Szoktunk mosolyogni alkalomadtán, csendesen magunkban. Úgy, mint a tanárok a diákokon. Tudjátok, mikor egy kialakult kínos helyzetet próbál szerencsétlen tanuló megmagyarázni, hogy mentse ami még menthető. Elsősorban saját magát ugye… Alapszabály nálunk is, hogy senkinek semmit nem hiszünk el teljesen,… Tovább »

” Éjszaka mindenki alszik, nem? “

Nővérként mindennapjainkon számtalan kérdést kapunk. Épp a piacon próbáltam kitalálni tanácstalanul álldogálva ugyan miért is jöttem ki, riadtan kerestem az agysejtjeimet, mikor szembe találkoztam egy ismerősömmel.  – Rosszul nézel ki – dicsért meg azonnal – valami baj van?  – Áh, csak éjszakából jövök – intettem lazán, mire Ő komolyan…  – Jah, már azt hittem beteg… Tovább »

Egy nyelv, melyet mindenki ért

Egy kedves betegem minap megkérdezte, miközben elláttunk egy beszédképtelen szobatársát:  –  Hogyan vagyunk képesek olvasni egy beteg tekintetében, gondolataiban? Honnan tudjuk pontosan megmondani, éppen mi a probléma? Nos mondhatnám azt, azért mert Mi különlegesek vagyunk. 🙂 Azonban valójában nem a gondolataiban olvasunk, hanem azokban a jelzésekben, melyeket akaratlanul, testbeszéd útján küldenek nekünk illetve mi nekik.  Már… Tovább »

Legyél Te is életmentő!

A vér szervezetünk életadó testnedve, folyékony szövet, ami semmivel nem pótolható. Fő feladatai közé tartozik az oxigén és a szén-dioxid, a tápanyagok és a víz, valamint az oldott anyagcseretermékek szállítása. Nélkülözhetetlen az életben maradáshoz. A véradás legemberibb segítségnyújtáshoz tartozik, pénzbe sem kerül, mégis életet adhatsz vele bárkinek. Vért adni tehát annyi, mint életet adni. Ha pontosak… Tovább »

Ki vagy Te, Nővérke?

Mélyen megmaradt bennem egyik aranyos betegem. Mert bizony nagyon ritka napjainkon, hogy valaki kíváncsi legyen az Ápolók lelkére. Természetes, hogy mi vagyunk, csináljuk a dolgunkat. Etetünk, itatunk, tisztázunk, fürdetünk, karonfogva sétáltatunk, hívó szóra azonnal ott termünk. Ápolunk, gyógyítunk, erősítünk, vigasztalunk, ha úgy adódik búcsúzunk. Életet adunk és életet mentünk, szolgáljuk embertársainkat mindennap örök mosollyal arcunkon…. Tovább »

Milyen gondolatok járnak fejünkben egy orvosi rendelőben?

Amikor betegek vagyunk, és orvoshoz kell mennünk, van egyfajta félelem, stressz bennünk. Amit nagyon szépen megtanultunk leplezni, és egy kis humorral átvészelni az olykor kínos szituációkat. Gondolkodtatok már azon, mi járhat az orvosi rendelőben egy beteg fejében? Nézzünk egy párat, a teljesség igény nélkül. 🙂 – Várni kell? Áh, semmi gond, szóra sem érdemes. Az… Tovább »

Megbocsátani sohasem késő

Napjainkat mélyen átszövik az emberi kapcsolatok, kicsit minden betegünk életének óhatatlanul is apró részévé válunk. Az embertársaink megismerése során sokat látunk, tapasztalunk – de sohasem ítélkezünk. Inkább fogalmazzunk úgy: Utat mutatunk, ha arra van szükség. Lelkemben megmaradnak történetek, hiszen Mi, ápolók számos eseménynek, életútnak, titkoknak leszünk ismerői, vagyunk tanúi. Látjuk azt is, hogyan változnak az… Tovább »

Kórházi eszközök újraértelmezve

A magyar ember rendkívül kreatív tud lenni, ha úgy adódik, kétség sem férhet hozzá. Ez az élet minden területén – mint jól tudjuk – megmutatkozik, így természetesen a betegágy mellett is. Aranyosak tudnak lenni, végtelenül. És mi, Ápolók, így szeretjük őket. Van, mikor magunk is meghatódunk.   Oxigén orrszonda Mint például múltkor, amikor egy kedves… Tovább »

Tavaszi fáradtság. Érzed Te is?

Számomra a legszebb évszak: A Tavasz. Lassan, de biztosan megérkezik. A tél borús, sötét, hideg bezártsága után látni, érezni amint ébred a természet, hallgatni a madárcsicsergést, ahogy kinyitom az ablakot, betelni a virágok szépségével és illatával- egyszerűen csodálatos! Az már kevésbé kellemes érzés, mikor mintha ólom nehezéket raktak volna ránk, kábultan bolyongunk végig napjainkon, letört… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!